benne vagy a nyárban s a születend? ?szben…
Minden gondolattal itt lehetsz velem,
bármikor látlak, hisz ha elmerengek,
a nélküled töltött napokat, heteket
veled varázsolja elém a képzelet.
Mindenben ott vagy – minden sóhajomban,
én akkor is látlak, ha nagyon messze vagy…
benne vagy a fákban, benne a felh?kben,
benne vagy a nyárban s a születend? ?szben…
Ha szikrázik a nap, te szikrázol benne,
ha ömlik az es?, te vagy minden cseppje.
Ha felzúg a szél vagy csak friss szell? leng,
te vagy, ki arcomról elfújja a könnyet.
Te vagy, ki akkor is mosolyra fakaszt,
ha mindennapjaimban dúl a rosszindulat…
Te vagy, kit?l mindig más színt kap a holnap,
Miattad élem túl a mázsás hétköznapokat.
Te vagy a jó és te vagy a nyugalom,
te vagy minden percem, és nincs rá fogalom,
mennyire hálássá s türelmessé tesz
a tény, hogy létezel s az érzés, hogy szeretsz…
S míg mindezt magamban végiggondolom,
elered az es?, az erny?t felhúzom,
de mindez mellékes, hisz rád emlékezhetem…
Nézd! Felfedeztelek az es? cseppjeiben!
