Kastély Máté : Voltam

Nyomtatás

Voltam

Vásott kölyök,

És kövér Göncölök

Hátán lovagoltam.

Voltam

Földhöz n?tt agg,

Ki jeleket rajzol a porban.

S én voltam

Az is ki eltapostam.

Voltam csend, és harang,

Kinek félreveri nyelvét a vész.

Voltam megtört, és csonka

És, több is mint egész.

Voltam kirakós.

És volt kit kiraktam.

Voltam tajtékos tenger,

És sós

Iszapban

Haldokló hal;

S fehér ajakkal

játszottam

Egy pantomim darabban.

Voltam jós,

És sorsokat dobtam a porba.

Voltam tudós

Ki nem hittem az isteni szóba,

S kinek nem volt ura

Se kész képlet,

Se kocka.

Voltam mámoros,

Vad, buja, barbár,

S kinek ajkán

Megremeg a hit.

Mert volt mikor nem volt társam

S ily tinédzseres-magányba

cölibátusba cibálta

Nincstelen lelkem

Koldusrongyait.

Voltam kéjenc, és parázna,

És anyátlan apátlan árva.

Voltam vád, és vétek.

S két kezemmel mentettem

Magamnak menedéket.

És, volt ki kinevetett,

S volt ki nevetett velem.

Voltam szellemes

És szemtelen.

Voltam bárgyú és bájos,

Konkrét és talányos.

Voltam titok és bók

Szótlan, s ki szájába adta a szót.

S húztam álruhát,

Ezret.

Játszottam bambán, butát

És szentet,

És költ?t;

És burjánzó bogáncs n?tt

A számon.

S most kóró verseim gazát kapálom.