Kerekesné Varga Veronika : In dubio pro reo

Már csak mögöttem ülsz,
s én átkarolatlanul
a templomi áhítatban.
máskor a tudomány csendesül,
ott vigyáz a magatartásunk,
míg ránk vetül a szó,
ami szó szerint való.
nincs hintaló alattunk,
csak a padunk nyom
a latban, majd
egy más pillanatban
lesz az,
hogy igazán mögém kerülsz,
másként szédülsz,
jó órában jársz
ott Isten hírével,
és velem végre…

De nem így, hogy sehogy
nem fogy a büntetlenül
töltött perc!
nehogy ne higgy
az erkölcs erejében,
nehogy elvessz,
vétkesként ne rogyj
térdre, állj szépen
egyenesen,
feszesen,
én is így szeretlek
nézni!