Ha Skatulyabácsi házát nem találtuk volna meg, akkor is odavezetett volna a fény, amit az es?ben zakatoló éjszaka ködjébe vetett, a ház el?tt félve a szemünket, és bébocsájtást engedve akkora tárt kapukon, aminél szélesebbre nyitottat nem is lehetne gondolni.
Ha túl hidegre dideregtük volna a március eleji estét, akkor is az üvegszobán kikísérve minket, és azon át, amit ? épített virágosra, akkor is a kékbemerevedett húst leolvasztotta volna a melegházi ajándékantológia mellhez való szorongatása, amit saját maga által irodalomban iskoláztatott gyermekei írtak és festettek tele égitestekkel.
A Szeszgyár, az egy nagy kocsma, és ezt nem tudtuk, de jó, hogy már végre ezt is. A színpad a közönség része, és a vetített képnek elegye a közönség is. Ilyen helyen. Gasner mondta is, hogy feltaláltak valahol valakik egy önm?köd? magáthúrozó gitárszerkezetet, ami azért célszer?en jó, mert egyes fellép?helyeken akkora, de akkora tényleg a nagyközönség, hogy a végével egyáltalán nincs a zenészm?vészeknek szemkontaktusuk. Na ez, akkor válik igazán kényelmetlenné, ha elszakad egy húr, és a végén várakozó, felajzott zenebarátsereglet, nem tudja szépen megérteni a hirtelen csöndet. Ekkor teker az automata.
A mi kultúrkocsmánkban, nem volt elveszett szem? utolsó tömeg, aki türelmetlen, és a húr sem szakadt el. Volt viszont forró ölelés Encit?l, és csókok, kézfogások, puszipacsimiegymás! Enci mell?l elt?nt Anesz, aki amúgy védjegyévé lett az újrafiatalodó csapatnak. A mi Sziámink társulatának. Mellészépült a lány, akit Diánának hívnak. Diána azt mondta, hogy találkoztunk már a Sziámi táborban, és én erre nem emlékeztem, ? sokkal jobban. Azt is említette még, hogy soha nem kapott senkit?l fényképet, még egyet sem. Azt gondoltam ekkor, hogy „szegény” ?, és én gazdag, mert nekem viszont túl sok képem is van. Akkor a zsebembe tette az msn-címét, és biztos lettem már afel?l, hogy ? nem lesz többet szegény, ha rajtam múlik.
Felfedeztük a mi Péterünkkel, és a mi csapatunk többi elismert tagjával a zánkai fotókat, ?k kincset kerestek megtalált térképemen, és ott voltak azok is, amin Szakcsival, és ott volt az éjszakai fürd?zéses, és még amin Anesz is, pedig ? már nincs…
Az els?, és mindenképpen a leginkább els?:
„Tudom, hogy eljöttél
Tudom, hogy itt vagy
Valahol a fényeken túl
Tudom, ha ismernélek
Meg?rülnék érted
Tudom, hogy tökéletes a tested
És hibátlan a lelked is
De te magadat mégis
Nyomoréknak érzed
Tudom, hogy lehallgatod néha
A telefonodat
De nincs benne semmi érdekes
Tudom, a tükörbe nézel
És ott se látsz semmit
De én nem akarom hagyni
Hogy megint kétségbe ess
Rádióaktív rádió
Tévé, hülye tévé
A napjaid megint összeállnak
Egy elhomályosult évvé
Nem élhetsz az emlékeidb?l
Mert nem történt veled semmi sem
Azt hazudnak neked, amit akarnak
Nem lenni nem jó
De nem jobb lenni sem
Ha el?relátó csecsem? lettél volna
Felkötöd magad a köldökzsinórodra 2x
De te megszülettél
És nem vagy se hülye, se vak
Ha már itt vagy
Ne hagyd, hogy leállítsanak!
Ha nem akarod hallani azt, aki oktat
Mert véletlenül tudod
Hogy egy utolsó szemét
Ha azt gondolod róla
Hogy pofázhat és szophat
Fogd be a füledet
Vagy hallgasd ezt a zenét
Ha eleged van abból
Hogy senki se tudja
Hogy mit kellene csinálnod
Hogy jobb legyen a kedved
Mégis mindenki okos
Mert azt hiszi magáról
Fogd be a füledet
És hallgasd meg a csendet
Ha zavarni akarnak a depressziódban
Ha meg akarják mondani
Hogy mikor hova állj
Fogd be a füledet
Hallgasd meg a csendet
És ha szét akarják törni
Üvöltsél, hogy fáj!
Fáj!
Ha megkérdezik t?led
Hogy hova-hova-hova
És te nem akarod tudni
Vagy nem tudod a választ
Fogd be a füledet
Csukd be a szemedet
Távolíts el mindent
Ami er?szakot áraszt
Ha össze-vissza tapogatnak
Kiváncsi kezek
Mert nem tudják
Hogy téged simogatni kell
Robbantsd ki magadat
Élvezd az agyadat
Veszítsd el a tested
És csak befelé figyelj
Ha játszani szeretnél a játékaiddal
De azt látod
Hogy mindegyiket tönkretették végleg
Találj ki újakat, szopjad az ujjadat
Rugdoss és üvölts
És ne ?rülj meg, kérlek!
Fáj!
Ha el?relátó csecsem? lettél volna
Felkötöd magad a köldökzsinórodra 2x
De te megszülettél
És nem vagy se hülye, se vak
Ha már itt vagy
Ne hagyd, hogy leállítsanak!
Na, te csak ne vedd el t?lem azt
Ami az enyém
Na, vedd le azt a konyhakést
Az ereidr?l, kérlek!
Ha vérbe fagyva talállak
Az ábrándjaim helyén
Én megutálom magamat
De megutállak téged is
Na, csinálj szépen valamit
Kösd be gyorsan magadat
Nyúlj inkább a bugyidba
Vagy írj te is egy verset
Nekem nem jó érzés az
Hogy te ott térdig húgyos budikba'
Egy konyhakéssel nyiszáljad
A halhatatlan lelked!
Fáj!
Ha el?relátó csecsem? lettél volna
Felkötöd magad a köldökzsinórodra 2x
De te megszülettél
És nem vagy se hülye, se vak
Ha már itt vagy
Ne hagyd, hogy leállítsanak!
Na látod
Túl vagy az egészen és itt vagyunk
Egészen egészben, egészen közel
És hogy te kizuhanj a képb?l
Amíg engem egy gépb?l
Hallgatsz, azt felejtsd el
Tudod te is simogatni magadat
És élvezni az agyadat
Neked használ az is, ami árt
És nagyon okosan tetted
Hogy elhoztad a tested
Mert tudod
Hogy nekem szükségem van rád!” *
Ez volt tehát az els?, amíg magában az es? kint eleget, és nagyon jól esett. Bent beleheltük a teret, teremtünk szép zenébegy?lt gyümölcsöket, leszedtük, és megettük, fényes lett az arcunk, míg feledtük minden harcunk, amiket csak úgy elhagytunk kint, a foszló fekete semmibe.
Hazafele már csak pihegve a Pécst?l Szekszárdig utakon, fél kett?kor, és azt, hogy nem prózaíró vagyok, én gondoltam, de megígértem Neked!
*Müller Péter Sziámi – Ha el?relátó csecsem? lettél volna
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 12:48 :: Kerekesné Varga Veronika
