de jó lenne, ha itt lenne valaki,
aki meg tudná engedni,
hogy sírjak, hogy elbírjak
tenni emléknek mindent,
amir?l azt sem gondoltam,
hogy ingyen lehet!
hidd el,
hogy a minden
az csak egy egész kis semmi,
na és, hogy mennyi
az ész, megvan mind
és nincs hiba,
csak ima
motyogott azért a rettenetes szép
gondolatért, amit a papír vetett végre,
azzal szerettelek téged, abban…
hidd el,
azt is, hogy elveszett a szánalmasba
a pénz amit számoltunk, és vizsgázhattál,
végre jelesre is tisztességb?l, aztán
mehet vissza a gazdájának minden!
hidd el,
én viszem, és nehezen,
de lemondok arról a vagyonról, mert
t?led tanulok, professzor lettél,
nem tévedtél semmiben!
