Mint marék kavics
vicsorgó napok erős szorításban
vére serken a kőnek
egyél meg és majd megtudom
milyen te lenni
hol kapcsolódik
a külvárosi botorkálás
éhező holnaptalanja
kavicsos kezemhez
tisztesség
bármerről előre és csak oda
anyánk méhe fáj azóta is
tied nem tudja kedvesem
téged olvas
enyém csak azt
hová mi végre tartok
kavicsos kezemmel
szerelmeink már
ért papírra írva
öregebb vagyok
de nem reménytelen
vasajtókon túlról
izzani kezd a reggel
véreres nap-mandalára
meditált új világ
és tudom mondanád
kavicsok a tóba
gyémántsziklákat tartani
rágyökerezni körmeimmel
ha a ragyogás látni se enged
nem kell forró sínek közt őgyelegni
csak tartani azt az egyet
ha meghalsz is végül.
