Kovács Henrietta : Vallomás

Nyomtatás

Azt hittem, a napon mikor megismerlek,

aranyló virágba borulnak a tar fák

s az ég rájuk fonja simogató karját;

könny? id?t hord a szél s egy síró felleg

kószál csupán a horizont kék peremén,

mint eseng? gyönyört hozó bús-tünemény;

megtorpan majd az örökké siet? perc

s a Kés? Id? lomha fényébe süllyed,

véltem: szerelmet csak ily pillanat szülhet.

Tévedtem; szívünknek nem volt ennyi ?re,

hideg, fehér fagy ült a kopasz ágakon,

a szürkeség ebb?l gyúrt nehéz bánatot;

a pillanat sem állt meg, a h?s fergeteg

talán új szépségébe beleremegett,

mégis akkor s ott volt, hogy megszerettelek.