A jöv? csak

savanyodó

tejüvegen át

sz?r?dik szemembe,

s továbbcsorog,

hogy számban

keseredjen

emészthetetlenné

***

Néha a legkisebb

lábujjamba

tömörödik az élet,

s én félek,

fekete lyuk

nyílik majd

zoknim falán