Magyar Csaba : Igazságérzet

 

Hosszúak voltak a tanyasi esték. Ha jött a tél, villany híján már délután meggyújtották a petróleumlámpát. A félhomályban túl sok tennivaló sem akadt, így a családf? jobbára a pálinkásüveggel szórakoztatta magát, de fogyott a pocsék l?réb?l is rendesen.

Amúgy nem volt rossz ember, de az ital gorombává tette. És folyton ivott. Ilyenkor minden jobban zavarta: a sötét, a hideg, a szegénység és a családja is. Ha a kis házban nem is volt könny?, jobb volt ilyenkor messzire kerülni, mert hamar eljárt a keze és még ordított is hozzá.

Különösen a harmadik fiát, a Lajoskát nem szívelte, valahogy elütött a többit?l, nagyobb volt és konok. Sokszor az járt a fejében, hogy talán nem is az övé. Ha a gyerekre félrészegen ránézve ez eszébe jutott, elöntötte az agyát a düh. El?bb az anyját kezdte ütlegelni, aztán a fiára is sort kerített. Az próbálta állni a sarat, dehát kicsi volt még, és amikor a hajánál fogva kezdte húzni a földön, csak sikoltozni tudott. Ett?l még dühösebb lett, húzta-vonta a gyereket, egészen a küszöbig. Közben üvöltött..

– A kurva anyádnak nyüszítesz, te! Sose lesz férfi bel?led!

A küszöbnél azonban mindig megállt, otthagyta a földön fekv? fiút és visszatántorgott az asztalhoz. Persze a többieknek sem volt sokkal jobb, ha csepered? lányai húzódoztak, gyakran mondogatta

– Én csináltam a kisszéket, én is ülök rá.

A gyerekek és az asszony t?rtek, mert máshol sem lett volna jobb, meg amúgysem volt hova menni. Lajoska tizenöt éves korára jól megtermett fiú lett, sokat dolgozott a tanyán, iskolába azonban nemigen járt. Egy este, amikor apja megint nekikezdte, és ahogy ismét rá került a sor, el?ször életében visszaütött, de mindjárt akkorát, hogy a részeg ember elterült. A fiút elöntötte a diadal érzete, tudta, hogy vége a megpróbáltatásoknak, kettejük közül már ? az er?sebb. Ugyanakkor elborította a harag, az éveken át összegyülemlett szégyen az agyába tolult. Megragadta apját a hajánál fogva és csak húzta-rángatta a földön. Még apja ordítását is alig hallotta.

– Lajos, a kurva anyád, én csak a küszöbig húztalak!

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2008.03.17. @ 19:34 :: Magyar Csaba
Szerző Magyar Csaba 174 Írás
Már gyerekként is tudtam, hogy írni jó, mégis hosszú időre megfeledkeztem róla. Kicsit a véletlennek is köszönhetem, hogy újra felfedeztem magamnak ezt a nagyszerű játékot.