p. nagy edina : libben a sóhaj…

… er?tlenség emeli
magasba a semmit…

… karmok markolásszák
lelkünk sérelmeit…


II.

… libben a sóhaj
nevenincs leple
átlátszó fátyollal
testünk áttekerve…

… lépünk a ködbe
kémleljük a nincsent
fognánk egy álmot
de tovat?nt a minden…


III.

… indul a senki
sehová haladva
léptei nélkül
egyhelyben maradva…

… szemei zárva
a színtelent kutatja
forrt pilláival
a fényt kitaszítja…

… fülében csend döng
zajtalan múlatja
szavak nélkül
lassan elhalkulva…

… b?rén az élet
hal el jajongva
érzések nélkül
értelmet nem kutatva…

… szájában üres
temet? fészek
morzsalékaiból
az íztelenségnek…

… felh?k kúsznak
a bezárt orrba
hamvadó képek
illó súlytalanja…

… forrás nélkül
homályos csendben
meredt a nincs
hiányzik minden…