Múltkoriban láttam egy asszonyt,
Kinek jobbjában nehéz szatyor,
Baljában egyensúlyozva egy
gyermek ütötte hátát vadul.
Láttam az asszony egyenes háttal
Hogyan tartotta magát,
S csak csendesen szólt oda fájón:
Kicsim, ne bántsad anyát.
Ekkor elszakadt a szatyor,
S bel?le minden kiborult,
Nagyot sóhajtva lassan
Baljából letette az ordító kisfiút.
Mire odaértem volna,
Mellette egy magas férfi állt,
Zsebéb?l új szatyrot nyújtva
Felemelte a meglepett fiúcskát.
A gyermek a férfi karjában
Tág szemmel csak hallgatott,
A n? a férfi hátát nézve
Lassacskán mindent bepakolt.
Ahogy néztem, olyan volt,
Mint egy régi-régi némafilm,
De a n? sóhajában hallani véltem:
Elvetted most t?lem a kicsim.
Láttam az asszony fájdalmát,
S az ?rt a két ember között,
S láttam a n? arcát felállva,
Ahogy a szemében a fény megtörött.
A háta hajlott és görbe lett,
Ahogy mentében kissé lemaradt,
s láttam, hogy könnye némán folyt,
Akár a patak, akár a patak.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 12:48 :: Péri Györgyi