volt
oly hold,
mi lágy hullámmal világítja
a holt
lány úszó fürtjeit,
halak isszák sós íz? könnyeit…
van
oly nap,
min máglyák fényébe kiáltó szavak
miatt
anyák esnek térdre,
hamuját a szél viszi a füstös égre…
lesz
oly éj,
min távoli, kegyetlen
játék
gyanánt a kor, ha nagyobbat vétkezik…
s ember akkor már nem létezik…
