Az Életemr?l… Ilyennek látom én magam az Életemben…
Valóság. Élet.
Életre szánt m?.
Mintha az egészet végigszínészkedném.
De egy percre sem játszom meg magam.
Természetesen, otthonosan mozgok színpadon.
A szövegemet jól tudom, de olykor nincs mit mondani.
Sokszor a szó a legkevésbé lényeges az egészben.
Mozdulatok, lépések, érintések.
Improvizációk sora.
Ismerem a cselekmény vázát, de én valósítomeg. Úgy ahogy sikerül.
Ami történt megtörtént.
Mindenki hibázik, de ett?l lesz igazi.
Színészek körülöttem.
Én is egy vagyok.
A közönség pedig páholyból, a felh?k közül néz, sír, nevet…
..de egyszer majd csak véget ér a szerep…
Legutóbbi módosítás: 2008.03.30. @ 12:00 :: Seben Karolina