HAVI-HEGY
fejem felett a kereszten
betonból és fémb?l
egy görcsbe rándult
elvégeztetett feszül
feje lecsüng
fölötte már-már lebeg
a töviskorona
minden útszéli kereszt
oly tiszta oly steril
de itt szinte
érzem Gecsemáné
izzadságszagát
vér alvadt b?zét
inak szakadását
csontok megtöretését
feszül a kereszten
túl a harmadik x-en
ekkor a legszebb élni
maga alatt látja a Várost
de már hol vannak
a hajnalok varázsai
a víz lágy érintése
betániai esték csendje
barátok mosolya
a nagytemplom szépsége
és az a régi gyalu
amivel még az apja
tanítgatta
?feszül felettem a kereszten
én ott ücsörgök a sziklán
a lábam lóbálom
s nézem a várost
nézem mintha most
látnám utoljára
aztán elindulok
le a völgybe
miközben félszemmel még
vissza-visszasandítok
vajon
rám hány
Havi-hegy
vár még?
Legutóbbi módosítás: 2008.03.21. @ 11:22 :: Smelka Sándor