Vékony Andor : Jelenünk oldja

Verseket mondok,
hangomban vibrál a múlt,
jelenünk oldja.
Köszön? szavakat szól,
mind, ki idegen nekem.

 

Mély-bordó t?zzel
tizennyolc szál rózsa ég,
majd hervad el.
Szirmok peregnek, egy szál
maradt a csend viharára.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 12:48 :: Vékony Andor
Szerző Vékony Andor 88 Írás
Születtem Kiskőrösön, majd együtt nőttem a város Petőfi kultuszával, s valószínűleg ezért nem lettem költő. Egy ilyen kis városnak elég egy géniusz. De írok, és az úton lépdelve, hosszabb - rövidebb szünetekkel versekbe gyömöszölöm életemet. Szabad versek, kötött formába préselt impressziók és főleg haikuk színesítik utamat. Színesítik és őrzik, amíg a net virtuális világa őrzi írásaimat. A net költészet pillangó lét, a pillanat művészete: Ma még létezik a lap, ahová írsz, holnap "Error 404, a lap nem elérhető" felirat tárul a címre kattintó elé. Ennyi volt. Műveimet virtuális barátaimnak és annak a néhány kedves embernek szántam és szánom, aki engem is olvas. ** Földet művelek, palántázok és oltok. Alszom. S a lélek... Alszom. S a lélek álomvilágot alkot. Kettős lét örvény... Kettős lét... örvény, verseskönyvet írok és földet művelek. (Sárközi László - Vékony Andor: IV.)