dr Bige Szabolcs- : Hogy mik vannak!

Nyomtatás

Az igazság az, hogy szeretek levelezni és kapok is a világ minden tájáról. Az alábbit a napokban kaptam, és annyira jellemzőnek találtam az u.n. fogyasztó társadalomra, hogy Rátok gondoltam.

Íme, a levél:

„Ez velem történt meg, ha nem így lenne, nem hinném el senkinek.

A fiamat vittem oltásra, össze is vesztünk egy kicsit, ilyen, ha az ember lányának 18 éves fia van. Feszült voltam, és a kórház kijáratánál beleszaladtam a stopnál várakozó autóba. Nem nagy ütés. Kiszáll a hölgy, rám néz „szintén ügyeletből?” — kérdi kedvesen. Adatokat cseréltünk, nála is és nálam is behorpadt a pléh (neki hátul, nekem elől). El is felejtettem, nem volt olyan csúnya, hogy törődjek vele. Majd ha lesz egy pár százasom, megjavíttatom. Közben felhív a biztosító, hogy a kolleganőtől érkezett a jelentés, én meg nem jelentettem, igaz-e hogy belementem. Jaj, persze, igaz, megfeledkeztem róla.

— Hol javíttatja az autóját?

— Nem olyan nagy a kár, még várok.

— Akkor a saját része 1200 €

— Rendben van.

— Asszonyom, amennyiben igénybe veszi a biztosítás adta javítást, úgy a saját része csupán 1100 €.

— Hát, nem tudom, nem szándékozom most ezzel foglalkozni.

— Nemcsak olcsóbb, hanem a javítást is mi álljuk.

— Rendben, meggyőzött. A jövő heten beviszem az autót a szervizbe.

— Melyik napon, hogy küldjük ki a kárfelbecsülőt.

— Szerdán.

Szerda. A biztosító becsüse:

— Asszonyom, ki kell cserélni az első balszárnyat, és a motorházfedőt. Természetesen a lámpaburája is megsérült, így azt is.

— Mennyi időbe telik mindez?

— Két-három nap alatt kész van.

(egy-két horpadás!!!)

— De nekem szükségem van az autóra! Nem tudom itt hagyni napokra.

— Természetesen adunk agy bérautót arra az időre.

Így volt három napig Hyundai Getz-em is.

DE MINDEZT KI FIZETI? MERT AZ ÉN RÉSZEM MEG LECSÖKKENT, HABÁR KIS ÖSSZEGGEL, A KIADÁS VISZONT  ÓRIÁSIVÁ NŐTT.

HA EZT MEGÉRTED, AKKOR AZT IS, HOGY HOGYAN MŰKÖDIK A MI FOGYASZTÓ TÁRSADALMUNK.

Énnekem még nem sikerült.

Apropó, a heten megütöttem az autó jobb hátsó szárnyát parkolás közben. Ez most csúnya is. De már ismerem az utat. Az autót ma beadtam szervizbe, kicserélés végett, es újra új autóval furikázom.

Apám, becs-szóra, minden szó így igaz!

Ölel:…”