dr Kocsi Katalin : Lélekvándorlás

A lélekajtó már az égbe nyitva,
melyben most az est bolyong,
s édes békédhez harangszóval,
fényl? lombok közt, gyöngyben

id?z el a hold.

 

Amíg halkan melléd telepedek,
csókom gyantát vérz? csonkra

száll és az érintéseid hiányától

verg?dök, mint egy agg madár,

ki haldoklik már.

 

Dombunk kopár szikla otthona,

a szerelem-birtokod temploma

másnak nem látható már soha:

felettem áll az el nem hamvadó

krókusz-parázs.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:00 :: dr Kocsi Katalin
Szerző dr Kocsi Katalin 82 Írás
1969-ben születtem. Nő. Ezen társadalmilag és biológiailag determinált meghatározás mögött férfi-aggyal, ember-szívvel élő nő vagyok. Két végén égetem a gyertyát. Szeretek csak úgy "van-ni". Kicsit bolondos, kicsit őrült, kicsit én magam és önmagam.