A fotó is a szerző műve *
Hangok
Nicsak;
hangokat hoz felém a szél,
bújjon elő, aki megszólalt,
hisz nem látom, ki beszél.
Nem értem mit mond,
csak az orra alatt dörmög.
Akármit is mondotok,
szerintem az ördög.
A hangok megszólaltak.
A sötét szobámban
rekedt rikoltással
szögeztek az ágyra.
Most fekszem a hátamon
meredt szemem remeg,
remegő kezemmel
keresem keresztemet.
Az este eldobtam, mint
szememről a fátyolt,
tétován tántorgok
a sötét szobából,
a nappali fény
elvakít egészen.
Keresztem cipelem
vakon és merészen.
A hangok kísérnek,
talán nevetnek rajtam,
álmaim szégyene,
de nem ezt akartam.
Legutóbbi módosítás: 2008.04.04. @ 17:11 :: George Tumpeck