Talán egy színes festmény a lét csupán.
Talán nagy, vidám ház e világ, és végtelen falán
Talán a fák, az ég is csak képek.
Talán a porszem földi lények
– köztük az emberek – angyalok ma már,
s Isten épp’ rólunk mesél.
Talán való az álom, hogy nincs halál.
Talán a sötétből hajnalpír fakad.
Talán halott szerelmek élednek újra.
Talán az angyalok szemében,
aranyló reszketéssel megcsillan most a Nap,
nyár csókol, s szél dalol tavaszt.
Talán még visszatér a tűnt varázs.
Talán fény-ébredésre kék hajnal fakad.
Talán éled halott szerelmünk újra,
Talán bús szemedben megcsillan még a Nap,
s fényével visszatér a nyári láz,
napfény-tűz ébreszt még, fénycsók-varázs.
Talán a fagyos, hófehér táj is álom.
Talán csak tisztul álmában a világ.
Talán gyertyaláng kelti föl, kinek e lét örök álom,
Talán harmatot csókol a hajnal a halott fákon.
Gyere, aludjunk kedves, talán való az álmom:
Mire ébredsz, szerelmem, álmodat valóra váltom!
Legutóbbi módosítás: 2008.04.27. @ 07:10 :: Gősi Vali