(Fotó: 2003.09.15. Közel az éghez – Az Olympos hegyen)
Te vagy,
ki úgy érzed,
vétkeid,
s feledhetetlen múltad,
bűneid,
száz kudarctól halott
céljaid
furcsa,
megvénült rabja vagy
– bús-ráncú bolond –
kit rég’ halott ősök
emléke vonszol
bezápult,
bomló,
halódó sorsból
a remény villanó,
gyér fénye felé.
Te vagy, mégis,
ki másoknak fényt adsz,
ha mosolyra váltod
könnyeidet,
s fejed a földről
a végtelen égre
– fohásszal értük –
fölemeled.
Legutóbbi módosítás: 2008.04.25. @ 09:56 :: Gősi Vali
