…neked fáj, mert csak a tiéd rádrakott kereszted…
Öreged? árnyak,
fáradt szarkalábak
legyez?szer?en hullnak
szemeid köré,
ahogy gondjaidat,
esend? mindennapjaidat
egyre csak sepred
magad mögé.
Legutóbbi módosítás: 2008.04.14. @ 11:22 :: Jószay Magdolna
fáradt szarkalábak
legyez?szer?en hullnak
szemeid köré,
ahogy gondjaidat,
esend? mindennapjaidat
egyre csak sepred
magad mögé.
– Hol a kiút? – kérded…
de árnyékod el?l
soha nem futhatsz el,
nincs menekvés,
megoszlik a teher,
s ha többen tartják,
melletted, mögötted –
ez nem kevés.
Van, mit nem oszthatsz szét,
csak neked fáj, mert csak
a tiéd rádrakott
kereszted,
s amit egyedül rád
szabott a sors,
csupán neked lehet
végigélned.