Kerekesné Varga Veronika : Amnéziadémon

 

Annyira szelíden teszik magukat el?re a történések az én napjaimban, hogyha nem tartanám legalább nappal nyitva a szemem er?szakkal, észre se tudnám venni, hogy megy valamerre.

Na éppen így semmilyenült a többi után a mai is sorba, mikor megállt a nappaliban el?ttem az iskolai diszkóból jelenésszer?en elémtóduló tizenhárom éves nagyfiam, és ezt mondta:

– hol voltam?

Nem értettem az ? nem értését, és néhányszor ezt még megismételtük hasonló mód a ráeszmélésig. Valaminek is nehezen nevezhet? információfoszlányként a markomba tette, kétségbeesve morzsolgatni, azt a kis gubancot, hogy valaki ember, vagy gyerek, vagy kett? között éppen fejl?d?ben akárki nyakon rúgta, és nem tudja miként, de valahogy haza tudott találni a visszahideged?, huhogó betonról a kicsit világos házig.

Az eszméletvesztés után fellép? rövidtávú emlékezetkiesés ijeszt? démonná magasult fejünk fölé, és röhögött azon, hogy nem merünk a szemébe nézni, és azt mondani, hogy:

– menj! Menj már a dolgodra te szemtelen dög!

Aztán így lefelé komorult tekintettel d?ltünk egymásnak a traumatológia kés? éjszakai hideghátú folyosóján, hol a röntgennél, hol egy másik ajtónál szólítgatva az egyszer?, egyszín? ajtókat. Néha válaszoltak, néha nem.

Az orvosnak, néha válaszolt a kisfiam, néha nem, de az id? elvesztette meleg húsos testéb?l ?t, és gurította szegényt a salakszín? buckákon a végenincsbe.

Rend?rfiúból nem tudtam miért kellett négy az egy emlékezetlen kisfiú kihallgatásához, de, hogy könnyítsem sokasodó gondjait, átvállaltam kett?t legalább, a szebbekb?l. Akkor jött még három. Így két autóval, és hét rend?rfiúval mentünk díszben a gyerekosztályra, végre ágyat zuhanni vigyázót, és kémlelni a gyermekálomban az elcsatangolt órákat, és kerek, vagy szögletes képeket, miknek kipárnázott helyük van amúgy a sanszgallér puhájában, a letörtcsigolya hegyén.

Ha holnap lenne már, tudnám, hogy van már id?nk is. Megokosodva hálával telve vissza a lyukonfúrt fejünkbe jönne, és mondanánk neki, hogy itthon vagy, és ne félj, mert leszúrtuk az amnézia démonodat, amit tudjuk, hogy nagyon nem szerettél…

 

Legutóbbi módosítás: 2008.04.03. @ 07:27 :: Kerekesné Varga Veronika
Szerző Kerekesné Varga Veronika 261 Írás
Sokszor írogatok kéretlenül.Most is bizonyosan éretlenül,Buzgón lelkesedve töretlenül,Néha eltalálom véletlenül.