Kerekesné Varga Veronika : Bélyeg

a fehérbe foggal kapaszkodva

csak úgy cseppenként el?ször
aztán áradna az anyag az árral,
hogy szemeden,
a szádon és az agyad
helyén is csak lila ragacs,
és kereszt?l mennék a vel?n
betokozódnék a csontba,
hogy f?résszel sem tudnál
kivágni onnan

én lennék az er?d,
mi a mozgást adja
az izomból az arany
papírra
összegy?rt hieroglifák
bontanák ki az imát
a lélek kínjából ünnepet
pezsegve, velem remeg
akkor, és nem adok
nem kérek, nem csereberélek,
bennem lesz veled a méreg
mágnese leszek a földnek,
az alatta beszél? rücskös
zöldhátú szörnynek,
tapadok vele, hogy veled
lehessek sárkányos markában
is akár.