Holda van az udvarának,
jó éjt szegény zúzmarának
kusza szálakon
szálljon a káromkodó hideg!
a tél megeszi a fényt hamar
helyette sötétet kavar,
hogy szépen játszhasson abban
a Hold,
forgó kertje,
hisz keretje mindennek van,
lehet tekert
háza, a lélegz?knek váza
a vacogónak is van t’án bentje
ha talál egy maradék szobát,
mit t?zvirággal festettek.
most elfogyott a szaggatott fagy,
és itt harap a szemtelen Nap
heves a csókja,
több ma az áttetsz? óra,
és kevesebb a salakos szín
az égen, nem is oly régen
tele volt vele minden,
a szívembe is kotort bel?le
egy koszos halmot, a k?re
loccsantott híg sár rajzol,
hurutos angyalt nekem,
itt köhög mindíg velem,
és én szeretem
ha vacog, ha izzad,
teleket, nyarakat,
csak legyen udvara a Holdnak!
