Érjetek még több s gyönyörűbb időket…”
(Csokonai: A békekötésre – részlet)*
Költőnek lenni csodálatos, nyomorúságos, felemelő, porba hullajtó nehezen megfogalmazható érzés. Az voltál. A legnagyobbak közül való. Szerettem volna Veled csavarogni az országban Debrecentől Komáromig, Csurgótól Keszthelyig. Vígan együtt borozgatni a barátokkal, verselni, rímeket faragni, örülni tavasznak, ősznek, udvarolni a korzózó kisasszonyoknak, átélni együtt a diákélet, az ifjúság ezernyi csínját, örömét.
Kedveltek a lányok, nem szépségedért, hanem szellemedért, finoman bókoló verseidért mely eltakarta arcod rútságát, s az ebből fakadó benső kételyeid.
Szerettem volna hallani, mikor felolvasod Lilládnak írt, lelkedben százszor széttépett és összerakott, reménytelenül vágyakozó, boldogságot az ő szerelmében kereső verseidet.
Az apák azonban sohasem döntenek másként, és a szép lányok általában fejet hajtanak, ha egy gazdag, tömött pénztárcájú kereskedővel szemben egy szegény, üres zsebű, éhenkórász költőről van szó.
Nem tudták, hogy sokkal gazdagabb vagy náluk, mert egy egész világot hordozol magaddal, bármerre is vessen a sors.
Jó lett volna ott lenni Somogyban, tanártársadként, felfedezni a parasztgyerekek nyiladozó értelmét, bimbózó tehetségét, amit visszaszorított, hátraállított a német nyelvő bürokrácia, és az annak hízelgő, őt kiszolgáló, behódoló oktatás.
Olyan korban voltál felvilágosult, forradalmi eszmékért lelkesedő költő, mikor idegen Habsburg érdekek fölé kellett emelned, öntudatára ébresztened szellemi értékeinket, formálódó polgárságunkat, anyanyelvünket.
Mint saját tükrödként Tempefői, végigélted a lenézés, megnemértettség keserű kínjait, s bár azt hitted polgárként, költőként keresetedből meg tudsz élni, de mint oly sokan a költészet igazi papjai közül, ezt Te sem érhetted meg.
A tüdőbaj erősebb volt a léleknél.
Amit ránk hagyományoztál, az a versszeretőknek, írástudóknak örökre szívébe írta neved.
– Csokonai Vitéz Mihály –
Legutóbbi módosítás: 2008.04.30. @ 04:42 :: Koczeth László