Kovács Henrietta : Halál-szonett

2008.04.29. Kovács Henrietta Vers 9
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Nem úgy látlak, mint ki vadul elragad
egy tündérrózsában nyugvó gyermeket,
s kit elbújtatnak patyolat-fellegek:
ó, Halál, te nem az éj ármánya vagy!

Éteri harmóniát tart pilléred
két aranyláncú, karcsú mérleg-karja,
és oly gyöngéden ringatod a Hajnal
újszülöttjét, mint megannyi ?s-lélek!

Ígéreted régóta könny? s szabad,
árnyadban másvilági fáklya lobog
s vigasza mámorodva t?nve boldog.

Nem rémít az éj, mikor felénk szaladsz;
s az álmunk talán odaát kóborol,
bár b?neink alól föl nem oldozol.

Legutóbbi módosítás: 2008.04.29. @ 14:12 :: Kovács Henrietta
Szerző Kovács Henrietta 79 Írás
1991.10.20., Debrecen - a kemény tények....:) ÃÂrni, írni, írni... egyszer álmomban egy cseresznyefán ülő fiú megkérdezte tőlem, hogy mikor lennék a legboldogabb? "Akkor - feleltem - ha mindig ősz lenne, én pedig egész életemben egy fa alatt ülve írhatnék..." Ez persze így nem teljesen igaz, de majdnem... :) "Mint minden emberi lény, képes vagy szeretni. Hogy tanultad meg? Nem tanultad meg: hiszel benne. Hiszel benne, és szeretsz." /Paulo Coelho/