Kovács Henrietta : Porlepte kincs

2008.04.05. Kovács Henrietta Vers 6
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Olykor viharvert, sárgult lapokon,
holt könyvek szaggatott kötésén,
mely kísértetjárta, bús padláson,
hever, felcsillan szép idézés,
arannyal, ezüsttel szedett bet?k.
S néha díszteremben hivalkodó,
Kacskaringós metszés? szedést
Kinyitva ezer üresen kongó,
Szótól recseg csupán az egész;
és hiába gyémántos fedel?.

Legutóbbi módosítás: 2008.04.05. @ 09:19 :: Kovács Henrietta
Szerző Kovács Henrietta 79 Írás
1991.10.20., Debrecen - a kemény tények....:) ÃÂrni, írni, írni... egyszer álmomban egy cseresznyefán ülő fiú megkérdezte tőlem, hogy mikor lennék a legboldogabb? "Akkor - feleltem - ha mindig ősz lenne, én pedig egész életemben egy fa alatt ülve írhatnék..." Ez persze így nem teljesen igaz, de majdnem... :) "Mint minden emberi lény, képes vagy szeretni. Hogy tanultad meg? Nem tanultad meg: hiszel benne. Hiszel benne, és szeretsz." /Paulo Coelho/