Máté a születésnapjára egy kutyát kapott. Már régóta mondogatta a szüleinek, azok átgondolták a dolgot, hiszen sok kifogást ?k sem tudtak a kutya léte, vagy nemléte tekintetében. Így meg is lett a kicsike. Aranyos kis bundás barna sz?r? nagy szem? kutyus, olyan igazi hátsóudvari keverék. Ahogy az illik Máté a szomszédoknak, bemutatta. Minden házhoz – ez egy rövid utca – becsengetett, vagy amikor az utcán voltunk megmutatta az új lakót. Arra a kérdésre mi lesz a neve, azt válaszolta.
– Barnus, vagy Barnuska, mert még kicsi.
– Hát fiú kutya? – kérdeztük.
– Igen Apa alaposan megnézte, és én is.
Eleinte a karjába vette, úgy sétáltatta, majd kés?bb szép nyakörvet kapott és már, mint komoly kutyatulajdonos sétáltatta a háztömb körül. Nagyon büszke volt a négylábújára. Botokat dobált neki és fáradhatatlanul magyarázta, hogy szépen hozza vissza. Többször átjöttek hozzánk, ahogy ? mondta – beszélgetni. Ez általában úgy zajlott, hogy Máté és én beszélgettünk.
Részletesen megtárgyaltuk, hogy a galambokat hogyan kell etetni, ha leszállnak az udvarba, úgy hogy a Barnus ne bántsa ?ket, vagy a Papának hogyan robbant le a hét végén a traktora, amikor nála voltak. Barnus ez alatt végigjárta az udvart, megnézte, hogy a komposztálóban talál e valami neki valót. A kis kíváncsi tudhatta volna, hogy a foga alá valót mindig átvisszük, vagy ha zárva van a kapu, a kapu alatti résen, tálcán dugtuk be neki. Ezeket, a kerti köröket a kutya mindig végigjárta.
Eltelt a nyár, az ?sz még a tél is, és újra jött a tavasz. Barnus szépen fejl?dött, már az összes oltáson túl volt, amikor meglep? dolog történt. Ha az utcára kijött, minden kutyával barátkozni próbált. Már komoly udvartartása volt és kezdett gyanússá válni a dolog. Máté haragudott érte, nem tudni miért, talán nem tetszettek neki a kutyák, de mindig elzavarta ?ket.
Megtárgyalta a fejleményeket a család és újabb alapos vizsgálat következett és utána a dianózis.
Barnuska az id? múlásával bizony bebizonyította, hogy hormonháztartása inkább a lányos hormonokat részesíti el?nybe. Nem volt mit tenni, az írás szerint legalább egyszer legyenek kiskutyák, valahogy csak megtörtént a dolog, mert az udvartartás megsz?nt.
A váratlan fejlemény, Mátét kicsit váratlanul érte, de mivel különösebb változást nem észlelt, hát majdnem mindegy volt.
Kérdeztük t?le, most így a változások miatt, mi lesz a neve.
– Hát szerintem, maradjon Barnus, azt már megszokta, és arra hallgat.
Nyáron megszületett a két kis kutya. Aranyos kis gombócok voltak. Olyan barnák, mint az anyjuk. Az egyiknek fehér csillag volt a homlokán, a másiknak a farka volt világos. Máté és öccse Soma órákig nézte ?ket és játszottak velük. Az udvarra felállított sátorba is becipelték, és délutánonként együtt aludtak. Kosárba rakták ?ket és végigjárták a szomszédokat. Meg kellett a kutyusokat csodálni.
Komoly feladat várt a szül?k, mert be kellett adni a két gyereknek, hogy a kiskutyákat odaadják valakinek. Mivel az ismer?sök között nem akadt, aki befogadja ?ket, mást kellet kitalálni. Okos érvekkel – ehhez a szüleik nagyon értenek – megállapodtak abban, hogy kiviszik a piacra ?ket, és akinek tetszik, annak odaadják. Nálunk a piac bejárata el?tt mindig vannak cicák, kutyák, madarak és egyéb apró állat, és akinek kell, lebonyolódhat az üzlet. A fiúknak az volt a kérése, hogy jó helyre kerüljenek a kutyusok, ahol szeretni fogják ?ket… A fehér farkút elvitte egy környéken lakó még a piaci nap el?tti estén. A másikat a fiúk az Anyukájukkal kivitték a piacra. Szomorúan jöttek haza, hogy valakinek megtetszett a csillaghomlokú, és magával vitte.
Arra a kérdésre, hogy kinek adták oda, Máté azt mondta:
– Egy nyakkend?snek és azt mondta nála jó helye lesz, szeretni fogják.
Ebbe bele is tör?dtek a gyerekek, és mintha megérezték volna, hogy Barnus egyedül maradt, még többet játszottak vele. Hívták, ha biciklizni mentek és hármasban jókat hancúroztak.
A következ? piaci nap után átjött az Anyuka. Nagyon szomorú volt. Látta a kiskutyát, az a férfi a nyakkend?s, árulta a piac el?tt. Úgy megdöbbent, hogy szólni sem tudott. Azzal vigasztalta magát, hogy aznap egyedül ment a piacra és a fiúk nem voltak vele, így nem kellet megtapasztalniuk a feln?ttek felel?tlen világát.
Legutóbbi módosítás: 2008.04.13. @ 15:46 :: Kovács Ilon
