Hajnali kolompszó hangjára ébredek,
Erdélyi szobám ablakához térdelek
Ablakon kinézve, látom a szép határt
Nagy kucsmás atyafi tereli a gulyát.
Van a gulyában szamár és négy kutya,
Csaholva jelezik, széles birodalmukat
Lemennek a lejt?n és fel a hegyekbe,
Dús harmatos füvet vidáman legelve.
Mikor hazatérnek fáradtan estére,
Terhüket gazdasszony feji a vödrébe.
A friss tej még g?zöl, amikor lesz?ri,
A habos tejet csuprokba szétönti.
Az asztal már terítve, s mi körbeüljük,
Szót-szóba öltve a napunkat meséljük.
A gazda is végzett pihen a munkája,
Gyermekét s vendégét boldogan traktálja.
Elmerengve nézem e ritka nagy csodát,
Mit a természet adhat ez erdélyi tanyát!
Messze megyek innen, de szívem visszahúz,
Látni vágyon hegyeit, s hallani a kolompszót.
Legutóbbi módosítás: 2008.04.01. @ 18:11 :: Kovács Ilon
