Áprilisi vasárnap. Olyan bolondos. Az el?z? napi hatalmas szélviharral érkez? zápor pocsolya maradványait, a vasárnap reggeli nap minden erejével próbálja felszárítani. Éppen ezért túl párásan indul a reggel.
A városban reggeli órákban kicsi a forgalom, vagy a megkésett háziasszonyok rohannak az élelmiszerboltba, vagy azok, akik a délel?tti misére igyekeznek. A különbséget nem nehéz megállapítani.
A beharangozás után, ahogy a mise elkezd?dik már csak egy-két személy kései érkezése, töri meg az áhítatot. A színes üvegablakokon beáramló küls? fény, elnyomja a bels? világítás máskor oly szép pompáját.
A liturgia már túl van az áldozáson, amikor a jobboldali padsor, utolsó soraiban, er?s mozgás észlelhet?. Rövidesen ment?sök érkeznek, és egy id?s hölgyet fektetnek hanyatt a padon. A hölgy, ahogy fekszik, lábai felhúzva, keze a mellkasán görcsösen összekulcsolva. Szokatlan helyzet, de a rosszullét nem válogat. Messzir?l látszik, hogy a ment?s tiszt szája mozog, ebb?l sejteni lehet, hogy a beteggel próbál kapcsolatot teremteni.
Az oltárnál Matyi atya mintha rövidebbre venné a mondandóját. A templom elejében ül?k, mit sem sejtenek, abból, ami hátul történik.
A mise végén, mint mindig felhangzik a Himnusz. Ezzel egy id?ben a betegszállítók kocsira helyezik a beteget és kitolják, csak a kocsi fémes kattogása hallatszik. A hívek egy része, aki szemtanúja az eseményeknek döbbenten néz egymásra.
A Himnusz szavai ma másként szólnak, és mintha más üzenete lenne. Kevesen énekelnek és a két utolsó sornál, már csak az orgona szól. Lassan mindenki a kijárat felé igyekszik élénk sutyorgás közepette.
A templom el?tt még ott áll a ment?autó. A csoportokba ver?d? emberek, azt próbálják megtudni, ki volt a beteg és mi lehet vele.
A kórusról még az utolsó orgonahangok kihallatszanak.
Vajon a hölgy, aki most a ment?autóban fekszik, hallja-e még?
2008-04-20.
Legutóbbi módosítás: 2008.04.21. @ 10:00 :: Kovács Ilon
