Laci valósággal a réme az iskolatársainak, pajtásainak. Abban lelte örömét, hogy mindig, mindenkit megtréfáljon, és se kéréssel, se fenyegetéssel nem lehetett lebeszélni err?l a rossz szokásáról.
– Ne fejtsd el, fiacskám, hogy aki másnak vermet ás, az végül maga esik bele! Egyszer még megjárod a tréfáiddal! – figyelmeztette apa nagyon komolyan, de Laci félrehúzta a száját és nevetett.
– Dehogy is apukám! Sokkal több eszem van nekem! – kiáltotta Laci öntelten.
– Lehet – mondta apa. – Talán emlékszel annak a fiúnak a történetére, aki addig kiáltotta a tréfából, hogy jön a farkas, hogy mikor igazán jött senki se akarta neki elhinni, és nem sietek segítségére. Vigyázz magadra édes fiam, nehogy egyszer veled is hasonló történjék.
Laci csak nevetett, és amikor elindult az iskolába, megint csak azon törte a fejét, hogy mivel tudná megtréfálni a barátait. Aznap délután Laci néhány barátjával elment virágot szedni anyukájuknak. Már el?re elhatározta, hogy ezúttal megint ráijeszt a fiúkra, majd azt mondja csapdába esett. Úgy intézte a dolgát, hogy kissé hátramaradt, és miután éppen elindultak hazafelé, hangosan kiáltozni kezdett.
– Segítség! Segítség! Gyertek vissza fiúk! Megfogta a csapda a lábamat! Gyertek gyorsan! De a fiúk összenéztek. Ezúttal nagyon résen voltak. Laci már éppen elégszer megtréfálta ?ket!
– Nem megyünk, már ismerjük a csapdáid. Okosan teszed, ha te is sietsz, mert sötétedik és megígértük, hogy sötétedés el?tt hazaérünk. De, mert nem hitték el neki, ezért kiborította a kosarat, amibe szedték a virágot. Közben tényleg csapdába került, nagyon komolyan ordibált, de minél hangosabban volt Laci, annál hangosabban lettek a fiúk.
„Most már tudom mir?l beszéltek nekem az emberek, most már tudom milyen rossz érzés, ha nem hisznek az embernek, és nem segítik ki a bajból!"
Végül Laci ki tudta húzni a lábát és sikerült megmenekülnie a csapdából. Amikor hazaérkezett lehajtotta a fejét, és nem szolt egy szót sem.
Azóta sohasem eszelt ki oktalan tréfákat!
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:24 :: Novák Noémi
