hallgat a szél,
a sápatag hold sem leskelődik
az égi tengeren,
elnémult a végtelen,
kipattant egy bimbó,
egy apró…
Még alig él,
a napfényre vágyik szüntelen,
harmatot inna,
hogy majd szép legyen.
Vándor, ha erre járnál,
lépj hozzá szelíden-
a hold a széllel
majd együtt dalol
s örömükben
csillagot sírnak ott fenn
az égi tengeren…
Legutóbbi módosítás: 2008.04.19. @ 13:24 :: Ruder Jana