Az önző óra dölyfösen kattant.
Legalább búcsúzhattál volna!
Itt maradtam bál utáni
szárnyaszegetten, valahol
az ismeretlenben magamnak.
Cserepes ajakkal, színtelen
lélekkel – egyedül…
Ádázul ellenem fordulok.
– Már korbácsolt is lettem, de
hangod még úgy vágyom.
Fel-felszakad bennem;
Te voltál az álmom…
Legutóbbi módosítás: 2008.04.19. @ 13:31 :: Serfőző Attila
