Aprócska Tisza menti falu mélabújából verekedte a vezérigazgatói székbe magát. Nem vállakon tiporva, még nem is segítő kezektől babusgatva, úgymond inkább saját erejéből.
Alig harminc évesen egy Európa-szerte ismert osztrák bank magyarországi fejének lenni, nos, nem hétköznapi karrierre vall.
Kovács Jánost a sors meglehetősen előnytelen külsővel verte meg. Csúnyácska, alacsony, kopasz ember volt, s ráadásul még bicegett is a jobb lábára.
Az általános iskolában ő volt a hetedik Kovács János, tornasorban meg a legutolsó. Csálé lába miatt osztálytársai folyton csúfolták, s míg azok az iskolamelletti mezőn a bőrt kergették, ő kirekesztve görnyedt a tananyag felett.
Akkoriban alakult ki benne a dac. Dac, hogy nem hagyja magát a társadalomtól sújtani, inkább élére áll. Egyetemi évei alatt erősen hullani kezdett a haja, kompenzálásképp takaros szakállat növesztett. Később leszokott a dohányzásról és az italozásról, a testedzésre is több időt fordított, sőt, élelmeit is a reform ételek köréből válogatta.
Figyelte és küldte a pályázatokat. Ahová csoporttársai, „esélytelen” felhanggal be se adták, ő többször is próbálkozott. Ekkor kapta a „bulldog” becenevet, s ez a bulldogság segítette egyre közelebb, míg célját végképp elérte.
A közvetlen alkalmazottjai rettegtek tőle, a kihelyezett fiókok katonái viszont a biztonságos távolból gúnyolták. Aljas, a nyomorékságával kapcsolatos vicceket gyártottak.
Nőügyei nemigen voltak. Rossz nyelvek még azt is rebesgették, hogy esetleg saját neméhez jobban vonzódik, viszont akik közelebbről ismerték, ezt a feltételezést a rosszindulatúak intrikájának tudták be. Keménykezű vezetőként ismerte mindenki, a piszmogással szemben kérlelhetetlennek. Szakmai berkekben a megvesztegethetetlenségéről legendák keringtek. Magánéletében sem szórta a pénzt, beosztással élt. Gyönyörű háza a várostól néhány kilométerre pompázott. A gondosan művelt kert – ami az ő keze munkáját dicsérte – hirdette, hogy lakója pedáns, természetszerető ember. Vendégeket nem fogadott, részletről-részletre kialakított miliőjét maga szerette élvezni, kevéske szabadidejét közvetlen környezete szebbé tételére fordította. Otthon nem hiányolt társaságot, sőt, társat sem.
Aznap este amint lefekvéshez készülődött arra lett figyelmes, hogy a kandalló előtt fekvő kutyája, egy csodálatos magyar agár felkapja fejét, majd földhöz lapulva rémülten szűkölni kezd. Ekkor gazdája arca kissé átformálódott és szemében sejtelmes tűz lobbant.
Megvette a napi sajtót, míg férje tankolt. Harmincévnyi házasság szófukarrá tette őket, alig böktek ki egymás felé egy-egy tőmondatot, kínosan az időjárás milyenségére szorítkozva. Bosszús volt, mert a köd miatt nem tudnak haladni, már négy órája vaklálnak az autópályán és most, hogy rájuk esteledett még nehezebbé vált az előrehaladás.
Eldöntötte, megkéri urát, szálljanak meg a közeli városkában, az ilyen helyek főterén biztos van egy takaros kis motel.
Kimerültek mindketten, kedélyesen vacsoráznak aztán, zsupsz a tévé elé „művelődni”. Nem kellett győzködni, ráállt az első szóra. A kofferből csak a legszükségesebbeket szedték elő, a többi holmi maradhatott az autóban. Egy zárt parkoló bekamerázva tökéletes biztonságot sugall.
– A kiszolgálás még úgy-ahogy, viszont az étel csapnivaló jegyezte meg Kálmán.
– Igaz, viszont a burgundi csillogása felejthetővé teszi ezt a kis malőrt, suttogta Eszter s kéjesen, a csinos pincérfiúra pásztázta borgőzös tekintetét.
Fizetés után felszedelőzködtek, s diszkréten az első emeleten lévő szobájukba vonultak. Míg Kálmán ügybuzgalommal a tévé távirányítóját analizálta, addig Eszter a fürdőszobába vonult az út porától megszabadulni. Nehézkesen rátalált kedvenc csatornájára, épp egy kvízműsor kezdődött, amiben egyszer már ő is részt vett. Miközben alsónadrágra vetkezett, átszellemülten meredt a képernyőre.
Kisvártatva az ajtó felől érkező kopogásra lett figyelmes. „Ki a fene lehet az ilyenkor” – gondolta és behúzta, már a zuhanyrózsa alatt átszellemülten dúdolászó nejére a fürdőszoba ajtaját. Résnyire nyitotta a bejáratit, hogy meggyőződjön, jól hallotta, nem hallucinált.
Az általános iskola végeztével tudatosan a rendőri pályára készült. Felvételinél pártolta a szerencse is. A pszichológiai teszten még simán átgaloppozott, ám az orvosin kisebb vérnyomás-ingadozást mutattak a kérlelhetetlen műszerek. A sokat látott doki tudta, itt csupán a drukk bolondította meg a szervezetet, ez a jó kiállású fickó gárdája stabil oszlopa lesz. Három évig a fővárosban járőrözött, s ott meglehetősen nagy tapasztalatra tett szert. Most két éve már, hogy ennek a viszonylag nyugodt vidéki városrésznek a körzeti megbízottja lett. Nincs kapkodás, laza a szolgálat. E havi terítéken: három bicikli eltűnés, egy lefülelt besurranásos és öt csendháborítás.
Még nem nős, nehezen talál hangot a gyöngébbik nemmel. Az egyébiránt következetes „zászlósúr”, a fehérnép közeledtekor ugyancsak megszeppen.
A főbérlő-nénije szokta mondani „hajaj, Ferikém, magának egy nagyfenekű takaros özvegyasszony kéne, az rendbe tenné azt a félszeg lelkét, aztán a többi lánnyal már minden úgy menne mint a karikacsapás”.
Esténként a híradó után tett egy kört a territóriumán. A kivénhedt rendőrautó utcáról-utcára araszolt, kihalt terek mellett egészen a város pereméig, majd vissza. Míg szűk garázsába navigálta élemedett járőrtársát, nyugtázta; a rábízott területen ma sem történt esemény, nem volt különösebb tennivalója. Miközben a harmadikra kapaszkodott, belső zsebében berregni kezdett az ütött-kopott kincstári mobil. Izgatott férfihang darált el valamit egy számára érthetetlen nyelven… később kiderült magyarul. A motel tulajdonosa volt az, akit előbb a recepciósa ugrasztott ki az épp’ melegedő ágyából.
A hideg penge Kálmán artériájába vágott, s mielőtt még hang elhagyhatta volna, a torkát csigolyáig metszette. Elengedte az ajtó kilincsét, még néhány másodpercig tágra nyílt szemekkel állt, majd hatalmas döbbenéssel a hátára zuhant. Az ajtót kívülről csendben behúzták.
A nagydarab ember ötliternyi véréből a szoba szinte minden négyzetméterére jutott. Ádáz, esélytelen tusát vívott egy biztos győztessel. Mindebből neje semmit nem érzékelt, saját éneke és a víz tusolótálcára érkező moraja elnyomta az ura végső küzdelmének egyre erőtlenebb zaját.
A mentők Esztert erősen sokkos állapodban szállították egy közeli kórházba. Felbolydult a hotel és környéke, szirénázó autók tucatjai érkeztek. Ferenc a helyszínt az erre rendszeresített „Police” feliratú műanyag szalaggal zárta le. Szobákból se ki, se be nem szabad volt járkálni. A nyomozók tanúk után kutakodtak, míg a helyszínelők méretes táskáikkal az ominózus folyosóra cuccoltak. Finomszemcséjű port szórtak a gang viseltes szőnyegére, aztán ultraviola lámpájukkal megvilágították a területet.
– A rém volt az megint, telefonált az egyik, a nyomokból jól kivehető, ahogyan a jobb lábát húzta.
Legutóbbi módosítás: 2008.04.25. @ 07:39 :: Serfőző Attila
