Hátad mögé hömpölygött a fény,
életre kelt kecses alakod,
lelkembe osont a remény,
hogy szerelmem tüzét tán
újra megfogod.
Valóra pezsdítsz, mint akkor,
széttárod nemes titkaid
– bölcs testem, mint vad kalandor,
benned üvölti bús vágyait.
…majd kioltva hozzám simulsz,
szunnyadó véred édes lüktetése,
álmunkat éberen őrzi…
Legutóbbi módosítás: 2008.04.23. @ 17:34 :: Serfőző Attila
