Elmélkedés egy pécsi buszmegállóban.
VILLAMOSOK ÉS BUSZOK
– a pécsi villamos emlékére –
(1913-1960)
A villamos mit vitt hajdan?
Báltermek elfelejtett táncait.
Kötények s cselédruhák ráncait.
Selyemkeszty?t és díszes kalapot.
Kardcsillogást, finom szivar illatot.
Szekérzörgést, mozdonyok füstjeit.
A szatócsboltok bádogüstjeit.
Friss kenyeret és a bányák zaját.
Külvárosi házak omló falát.
Könnyeket és tettyei ünnepet.
Reményt és rég elföldelt hiteket.
És mit visz a busz itt ma Pécsett?
A multiplexek popcorn-illatát.
Bunkofónt, s diszkók kábult tébolyát.
M?anyagot, olcsó teszkós életet.
A tévében messzi-messzi híreket.
Talán visz mosolyt is és terveket.
Pécsieket: tégedet, engemet.
Id?st, ifjút – ki felül a padra –
Szóval minket: kikb?l múlt lesz holnapra…
Legutóbbi módosítás: 2008.04.23. @ 17:24 :: Smelka Sándor