Határon túlról, de mintha otthonról érkeztem volna néhány héttel ezelőtt egyhetes erdélyi kirándulásomból. Negyvenöt fős csoportunk Budapestről indult. Útitársaimat nem ismertem korábban, de nem csak én voltam ezzel így, s mégis a második napon már egy összeforrott, vidám kis csapat vágott neki a Tordai hasadéknak.
Idegenvezetőnk, Gyuszi bácsi a Kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen végzett nyugdíjas vegyészmérnök, tudományos kutató. Ő és felesége olyan lelkesen, fáradhatatlanul igyekeztek nekünk megmutatni Székelyföld, Kalotaszeg, Partium vidékeinek természeti, történelmi és kulturális nevezetességeit, szépségeit, hogy az már néha emberfelettinek tűnt. Soha nem fogom elfelejteni azokat a beszélgetéseket Gyuszi bácsival, amit a Gyilkos-tónál, vagy a tordai sóbányánál és a Kis Cohard megmászása közben folytattunk.
Nekem Erdély a Királyhágótól kezdve a Hargitán át Torockóig olyan szépséget, nyugalmat, békességet adott, amit még sehol nem élhettem meg. Határon innen már sok szép helyen megfordultam, de ez a mostani élmény valamiben különbözött az eddigiektől. Ezt csak akkor lehet megérteni, ha az ott élő magyarokkal találkozunk, beszélgetünk, s még barátságot is köthetünk velük.
A székelyek elég zárkózott emberek, de ha megismerik az idegent, s azt szimpatikusnak találják, akkor kinyílnak és nagyon barátságosak, vendégszeretők.
Első nap Tordaszentlászlón szálltunk meg a faluturizmusba bekapcsolódott családoknál. Szállásadónk, Gizella asszony nagy vendégszeretettel fogadott. A köményes pálinka ízét még mindig érzem, mit jószívvel töltögetett a poharunkba beszélgetés közben.
Az első napi látnivalók közül számomra a legnagyobb élményt a kolozsvári Házsongárdi temető hatalmas fái alatti séta, s a nagy magyarok sírjai előtt tett főhajtás jelentette. Ez a négyszáz éves temető a maga buja növényzetével, dimbes-dombos talajával mintha egy kis szigetet tárna elénk. Úgy érzi az ember, hogy itt háborítatlanul nyugszanak nagy elődeink: Brassai Sámuel, Apáczai Csere János, Kós Károly, Tótfalusi Kis Miklós, Dsida Jenő és Reményik Sándor.
Idegenvezetőnktől azt is megtudtuk, hogy Tótfalusi Kis Miklós alkotta meg a grúz abc-t, s a jelenlegi magyar abc nyomtatott betűinek a formáját is. Néhány irodalmár szerint Dsida Jenő írta a magyar irodalom legszebb szerelmes verseit. Azóta is keresem a verseskötetét, sikertelenül.
Az első nap után fáradtan, de tele élménnyel tértünk nyugovóra a jó hűvös szobában, a tiszta, megvetett ágyba.
Kirándulásunk második napja is eseményekben gazdagon telt el. A Tordai hasadéknál tett másfél órás gyalogtúra már akkora élményt nyújtott, hogy egész napra elég lett volna, de igenvezetőnk gondoskodott az élmények, látnivalók fokozásáról. Az Aranyos patak völgyében vezetett utunk.
Itt Gyuszi bá’ elmesélte, hogy a régi időkben, míg a férfiak az állatokat hajtották a legelőre, az asszonyok térdig érő gyapjú harisnyában gázoltak az Aranyos patak medrében, s így az aranyszemcséket harisnyájuk felfogta, majd könnyűszerrel kimosták belőle. Az arany mosása mindig az asszonyok dolga volt.
Marosvásárhelyen megtekintettük a Teleki Tékát. Ez a könyvtár jelenleg is azokkal a bútorokkal van berendezve, ahogy azt gróf széki Teleki Sámuel 1802-ben alapította, s megnyitotta. Negyvenezer kötetet vásárolt a könyvtárnak. 1955-ben a Téka épületébe került a Bolyai Könyvtár (80000 kötet), s a két világhírű matematikus, Bolyai Farkas és Bolya János emlékmúzeuma is. A könyvtár legrégibb kéziratos könyve a Koncz-kódex a 14. században pergamen lapokra másolt latin nyelvű biblia. Láthattunk itt ókori szerzőktől (Cicero, Horatius, Ovidius, Plautus) és Apáczai Csere János, valamint Balassi Bálint műveket.
A könyvtár érdekessége még, hogy a klímája olyan, ami a legoptimálisabb a könyvek állagának megóvására. Nekünk is jól esett a kellemes, hűvös könyvtár falai között csodálni a több száz éves remekműveket. Még ide kívánkozik Teleki gróf kívánsága, ami ma is a bejárati ajtó fölött látható: „…a Tudományoknak nemzetemben s hazámban előmozdításokra”.
A Kis Küküllő völgyében haladva jutottunk el Szovátára, ahol a Medve tó körüli séta közben értünk a sósziklákhoz. Ennek az az érdekessége, hogy a föld mélyéből sótömbök türemkednek ki különböző alakzatokat öltve.
A második nap utáni fáradalmainkat a Gyilkos-tó mellett egy turistaszálló ne éppen patyolattiszta szobáiban pihentük ki. Mindezt másnap feledtette a friss hegyi levegő, a kék ég, s a madarak kora reggeli csicsergése.
Békéscsaba, 1998. július 10.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:35 :: Szulimán Eleonóra
