*
Bíbor az alkony, állok a strázsán
Múlnak az évek, egyre fogyok
Bujdosok testem torz maradékán
Gyötrik a lelkem ócska dalok
Régen elvitte arcom a kalmár,
Mélybe taszító, kapzsi idő
Mit itt hagyott érte nem fiatal már
Megtört, de tiszta és viselhető
Szép szavaimnak bús hozadékát
Ha útra kelek majd nektek adom
Túl a határon hangolom hárfám
És várlak téged, nem tagadom
Legutóbbi módosítás: 2008.04.29. @ 06:27 :: Takács Dezső