1.
kertben ülünk. az abroszon folt,
a testen ruha, a többi meztelen.
a szavak szélfútta levelek;
vitorlások, légtengeren,
íves, könnyed mintát hagynak
maguk után az ?si térben,
a leveg?t meglovagolva
fürdenek a lámpafényben,
lebegnek és zuhannak,
mint kifakult felvételen;
– mindenki csak annyira ért,
amennyire engedem –
2.
beszélgetünk. szivárványszín forrásként,
frissen buknak el? a minket rejt? szavak,
hogy b? folyammá egyesülve
ma meghallgattassanak.
minden elhangzott szavunkban
hajtott fej? remény remeg,
hogy megtalálja, eltalálja
a megnyíló többieket,
de néha mintha ott se lennél.
elveszel a tömörségben,
az asztalra lecsapott aduk
önreflexív s?r?jében,
és feszít már belülr?l a szó,
hangtalanul rág a bánat,
dögvirággá bomlik a düh,
magányodért nincs bocsánat
– csak egyszer figyeljen a másik
arra, ami nem sajátja,
csak egyszer nézzen úgy szemünkbe,
mintha éppen minket látna,
csak egyszer szólítson meg úgy,
hogy nem önmagát keresi,
hogy a finomhangolt küzdelemben
megtudja, ki szereti;
csak egyszer ne kösse a szándék,
csak egyszer ne várjon el semmit,
csak egyszer ne legyen ez játszma,
– bárki megtehetne ennyit –
csak egyszer lépne valaki túl
ijedt kölyök-önmagán –
önhitt harag tágul-sz?kül
a borvirágos éjszakán.
3.
kínzó éhség terel össze
ma este is bennünket.
egymás mellé rút kiskocsma
füstbélelte mélye ültet;
hol dereng? érzelemmel
köszöntjük az érkez?t,
majd m?szer-pontossággal
mérünk minden mérhet?t:
mozdulata, hangja, keze,
rajtunk függ? tekintete,
gomolyfelh?-érzelmei,
vasszerkezet-gondolata,
irányba tett kérdései,
következ? jó mondata;
hol a jelek ered?je?
hol lapul az ember maga?
– adjatok még; adjatok –
könyörgik a kút-mély szemek
– mondjátok meg ki vagyok,
mondjátok, ki lehetek –
az estre titkon eresztjük rá
kék-zöld-lila hangulatunk,
szemünk szemen függeszkedik,
és adjuk, amit adhatunk;
tekintetek kapcsolódnak,
mondataink nyomot hagynak,
a lelkek összecsiszolódtak:
– meghallgattam, meghallgattak –
4.
hamutálban gy?lnek össze
a ki nem mondott szavak.
a kimondottakat megisszuk,
és újra csak az ’ego’ marad.
Legutóbbi módosítás: 2008.04.20. @ 22:30 :: Zsákai Lilian