Horváth Tamás krétarajzához *
Te korhadó vén pad, mennyi mindennek tanúja vagy.
Melletted, mint valami időszemek, hullnak egyre a
falevelek. Meséld el, hogy: hallottál-e szerelmes
szavakat, melyektől még a gondolat is elakad?
És hallottál-e bús dalt szívekből zengeni, mely a hatalmas fájdalmakat remegi?
Láttál-e fák között kergetődző gyermekeket, kik megélve korosabb éveket,
gyermeküket terelgetve látogatnak ide megint? Ne szólj, ne mondj semmit! Hisz
kérdésemre a válasz én magam vagyok. Rád pillantva, egy egész élet tanúja vagyok.
Legutóbbi módosítás: 2008.05.18. @ 15:49 :: B.G.Boróka