Hajnaltájt
Mézillatú csendben ballagok,
Léptem koppanása megfagyott.
Felettem a mélyben csillagok,
Ragyogásuk már régen halott.
Sötét égen mélysötét a hold,
Nem világol lelkem ablakán,
A hangulat emlékeket old
Láncaiktól – ébredés után.
Sárgák, kékek, zöldek, pirosak,
Olykor látom táncotokat még,
Fényetekben – színtelen alak –
Elveszek… Az éjb?l már elég!
Talán jön még hajnal, harmatát
Hullatja, üdít? gyöngyeit,
Napsugár lágy pírral festi át
Ég alját és föld göröngyeit.
A mézíz? csend széjjelszakad,
Egy rigó ébreszt?t fuvoláz,
Tüd?m kitágul a pirkadat
H?vösét?l, s ez életre ráz.
Szeged, 2008. május 19.
Legutóbbi módosítás: 2008.05.21. @ 09:37 :: b huszta irén