Akkor is volt tavasz és lesz, ha nem is látom…*
AKKOR IS TAVASZ VOLT…
Dús virágfürtök az egyetem alatti szerpentin gyér akácosán
Mint szegényember tavaszi boldogsága, múlandó és bizonytalan.
Csak az illat emléke marad. Zsugorin őrzöm vén napjaimra.
Segít elhinni, hogy jártunk arra, valaha, gyalog… kézenfogva.
Amikor úgy tudtuk, hogy mindenre van még időnk..
Ma a dombtetőn fagyoskodó pléh-Krisztust és a virágözönt is,
inkább csak képzelem, mint látom elsuhanni a vonat ablakából.
Jó lenne megállni, egy pillanatnyi illat-szusszanásra,
egy érintésnyi szirom-simításra. Utánam nyúl az orgonabokor…
De kiszállni? Megállni? — csak a végállomáson lehet!
Visszafordulni? — még onnan se.
Mert ma már tudjuk, hogy semmire sincs időnk.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 12:48 :: Bárányi Ildikó
