tudom érzed te is
hogy az évek súlya
na meg az a lehetetlen
ötpercnyi lángolás
ütközése bennünk
milyen kusza szenvedélyt
hagy maga után
– kiüresedünk naponta –
és ha már nem figyel senki
végre csupaszon állhatunk
az ?rület árnyékában is
még sem látjuk azt
akik igazán vagyunk
(csak egy idegen tétova
érintés motozása nyakadon
és egy eltévedt imbolygó
pillantás araszolása hátamon)
hát végérvényesen kívül rekedtünk
azon az aurán ami eltakar
ebben a félkegyelm? világban.
2008 május
( neked, mert azt mondtad, hogy már megtaláltam a valamit )