Gősi Vali : Az én bolondos születésnapom

Mókás mese Mirának (és Nektek 🙂 )

 

Az én bolondos születésnapom

*

(unokámat én sírni nem hagyom,

ezzel a bolondos mesével

mindig megvigasztalom)

*

Azt gondolom,

legyen e nap

az én bolond

napom!

Ha kíváncsi vagy,

miért,

a titkomat

neked – de csak neked –

most rögtön el is árulom.

Egyszer,

egy szép májusi hajnalon

(nagyon rég volt,

az idejét pontosan

már nem tudom…

szóval, egy illatos,

régi májuson –

talán

huszonkilencedike volt?

nem tudom – )

a gólya épp’ arra járt,

ahol már réges-régen

nem lakom,

de emlékszem még,

hogy akkor, azon a

szépséges hajnalon

az a bizonyos gólya,

(ahogy mondtam, és már

nem is kéne újra

mondanom…)

csőrével jó hangosan

bekopogott az ablakon,

és ott már vártak ám

az említett gólyára nagyon,

azon a szép,

május végi hajnalon,

vártak bizony!

Szóval, ahogy a gólya

végre bekopogott

az ablakon,

megörültek édes jó

szüleim, de nagyon!

És rögtön hajbakaptak

az apró csomagon,

(ami hófehér volt,

bizony, és hangos –

ahogyan én tudom -)

Fiú ez! – mondta Jóapám –

látom már, és erős, nagyon…

Hadd bontom én,

aztán láthatod te is,

mindjárt hagyom…

– és kibontott Jóanyám,

azon a szépséges,

májusi hajnalon,

(a gólya messze járt

azóta már nagyon,

a napsugár meg pajkos

táncot járt

a kicsi ablakon…)

Nos hát, a titkot

neked – hisz ígértem –

most rögtön el is árulom,

hiszen kíváncsi vagy már,

a nagy titokra, úgy tudom:

hogy vajon mit hozott a gólya

azon a régi, fényes

májusi hajnalon?

Most végre elárulom,

de csak neked, figyelj, nagyon,

mert azon a régi,

májusi hajnalon

(huszonkilencedike volt,

Talán, ha jól tudom…)

tudod, amikor a gólya

kopogott

azon a réges-régi

apró ablakon –

hát én feküdtem

azon az üvöltő,

hófehér csomagon!

Jóapám kisfiúra várt,

azon a szépséges hajnalon,

és hangosan sírt,

hogy fiú helyett

leány feküdt a kibontott,

hangos csomagon.

Azóta minden évben

tőle újra megtudom,

hogy az a réges-régi

nap az én napom,

amikor kisfiú helyett

a gólya

engem dobott be

az ablakon.

(azóta Jóapám is megbékélt velem,

elárulom:

már rég’ nem bánja ő,

hogy fiú helyett

leány feküdt azon

az ordító csomagon)

*

 

Legutóbbi módosítás: 2008.05.16. @ 15:21 :: Gősi Vali
Szerző Gősi Vali 288 Írás
Nekem a vers a lelkem is... http://lelekhangok.blogspot.hu/