Bátyám, Jószay Zsolt szobrászművész debreceni kiállításmegnyitója hatására, 2007. okt. 4-én
Tiszta, őszinte lélek,
kivel ennyi év után végre találkoztam.
őegy Útonjáró…
Szelíden komoly, mégis vidám pillantása
úgy járt körbe,
mintha soha nem is éltünk volna
egymástól távol.
Szobrai harmónia
után vágyakozva
természetesen simulnak a fába,
alakjai sérülékenyek…
zárt arccal és belső látással
megáldott törékeny bölcsek.
Esendőségre figyelmeztetnek,
Út-ra hívnak, töprengőek…
arcuk belülről formálva
indulat nélküliek.
Zárt a szem is, mert a Látó
befelé néz, a lélek felé nyitott,
nagy dolgok tudói ők…
Testvérem, a Te életműved
megrendítő mértéket ad
emberségemhez.
