Hogy lehet az,
hogy paplanom alatt
szorongatom ez elveszett tavat,
hullámot pihenek,
és eközben
egyszerre tévedek magamból
villanyoszlopra felcsavarodott
hümmög? hegyet,
és nem látom egyiket sem
vagy éppen túl harsogó minden
beleejtett forma?
Ez lehet a korma az
ég? meséknek,
maradék sorsa
az enyémnek,
ezen lehet nyámmogni
magamban mormolni
imának hinni a látomást.
Ébredj már fel,
nyomás a többiek után,
ne feküdj itt ennyire bután
te fékevesztett ábránd,
kifakult rámán
széttöredezett kép!
Ennyi elég, még sok is
magadból, keress
egy másik sugaras
elmét, hogy koccanó
karambolt ütközhess vele,
lehet, hogy az tenne jót
neked!
