mikor
a gondolat is csírájában elhal
legbelül csak legyintesz már
megdermed a szó, a csendbe fagy
lehúz a hínár a negatív tartomány
akkor
iszapba fúródva próbálsz áttelelni
körbefonnak villódzó kalmár-karok
fejeddel a jégpáncélt döngeted
hangját elnyelik alattomos zátonyok
mikor
a lék vékony jegét sem tudod feltörni már
akkor
egyetlen reményed – deus ex machina-
egy reccsenő rianás
Legutóbbi módosítás: 2008.05.09. @ 12:06 :: Kerti Károly György
