Látom az agyad feszül? ereit, ahogy
megpróbálja az élet igaz perceit,
igaztalanná tenni.
Látom a szemed, ahogy
belenéz az emberek szívébe, s
sírva szól hozzájuk.
Látom a füled, ahogy
meghallja a boldogtalanságot, s
az utálat s az ínség jelzéseit.
Látom a szádat, ahogy nevén
nevezi az igazságtalanságot,
s vigasztal szeretetével.
Látom a gerinced, ahogy
meghajol az elnyomás alatt,
s az önkéntes hatalom el?tt.
Látom az orrod, ahogy
beleszippant a b?zbe,
s keresi a friss leveg?t,
ahol újra lélegezhet.
Látom a kezed, ahogy
keresi a gyöngédséget,
s marokra szorítja azt,
amivel rendelkezik.
Látom a lábad, ahogy
elindul oda, ahová érdemes,
s megteszi a dönt? lépéseket.
Látom a tested minden részét, ahogy
megfeszülve sem jut el?re,
s fáradtan zuhan az ágyba, hogy
túlélje a következ? napot is!
Legutóbbi módosítás: 2008.05.21. @ 14:44 :: Kiss Mira
