Eközben a falu apraja nagyja Lajcsiék kivilágított háza előtt gyülekezett. Szeretettel gratuláltak a csodás találmányhoz a két öregnek, és persze Lajcsi születésnapjához is. A polgármester, Marcali Gyuri hordót gurított az udvarba, hogy mindannyian ihassanak a falu hőseire. Egy korty után, Marcali behívta őket a tisztaszobába egy kis pálinkázásra meg beszélgetésre. Később Lajcsi kiment Meszteghy atyáért és bekérette tanácskozni. Marcali úr rögtön megkérdezte a papot, hogy mit javasol, mi a legfontosabb teendő most? Meszteghy atya megfontoltan válaszolt. Ő úgy gondolja, hogy csak órák kérdése és elszabadul a pokol. Dollár milliárdokkal fogják egymást licitálni a világcégek, hogy övék legyen a két gyártmány. A nagyhatalmak is beszállnak, ők persze mindent akarnak. Mivel az erkölcs és humanizmus, a technika fejlődésével egyenes arányban rohan visszafelé a kőkorszakban elfogadott általános etikai normák állapotához, ezért rövid időn belül egy maroknyi csoport lenne a világ zsarnok ura.
Még ő is gyarló, az első pillanatban székesegyházról álmodott a falunak.
Marcali polgármester is letette a poharát, és azt mondta, hogy szerinte, jelenleg a találmány meghaladja az elképzelés határát, mert évezredeket előreugrott, ezért sohasem szabad a világ kezébe adni. Csak legfeljebb jó pénzért belenézhetnek, hogy legyen pénz egy korházra, meg munkahely munkanélkülieknek, meg a forrás kiépítésére és folytathatná még napestig. A szerkentyűket meg biztonság kedvéért legjobb, ha átvinnék Meszteghy atyához. Persze, lehet, hogy párszor még demonstrálni kell, hogy tudják, hogy működőképesek, de legalább az is milliókat hozna a helyi „Elkeseredés Mezőgazda Bank” pénztárába.
Még sokáig tanakodtak zárt ajtók mögött, de végül megelégedetten kimentek egy fröccsre, a hordóhoz. Kinn ezalatt nótázott a nép az udvaron és fogyott a bor. Mikor megjött Sárihegyi Jancsi és zenekara két hordó borral, akiket a Lóki csárda tulajdonosa küldött, a népség táncra is perdült.
Na! Ezek voltak még az utolsó békés percek jó egy ideig a portán.
Még a le se tették az üres poharakat, mikor kommandósok érkeztek sikoltozó dzsipekkel és körülfogták az udvart, majd tanácstalanul ácsorogtak, mert nem tudták hogy mit csináljanak. A nagy sietségben ugyanis nem kaptak a továbbiakra parancsot. Egy darabig bámészkodtak, de azért ottmaradtak a rendet fenntartani. Ami eddig megvolt nélkülük is. A polgármester elmagyarázta a parancsnoknak, hogy Gölöncsér bácsi születésnapját ünneplik és hivatalos helyre Huszár Bandi időben bejelentette a fényjátékot. Meszteghy atya is megerősítette. Erre aztán a katonák is beálltak a gratulánsok közé iszogatni.
Hajnalra már nemzetközi Tv-stábok tanyáztak a faluban és a tudósítók ezrei falkában kóboroltak az utcákon anyagot gyűjteni. Végén már nem maradt olyan lélek, akiről nem készítettek volna vagy háromoldalnyi anyagot. Erre a hatóságok az egész környéket lezárták. Így történt, hogy a „Mit irtunk nektek ma?” — megyei lap főszerkesztője is kívül rekedt. Pedig este még átszóltak neki, hogy este kilenckor világos lesz a Balaton, mint nappal, mire csak csúnyán káromkodott, pedig nyelvész volt. Reggelre a világlapok küldöttei már szétkürtölték a szenzációt. A tv adók élő adásban közvetítettek a Huszár udvarról. Hajnalra az egész országban ismert volt már a két öreg, mint az emberség történetének két legnagyobb feltalálója.
Délelőtt rögtönzött sajtóértekezletet tartottak. Lajcsi elmondta, hogy fából faragott egy komputert, amivel tegnap este kilenckor sikeresen bemutatkozott. A masinája, ha akar, kapcsolatba léphet akármelyik számítógéppel a világon és tanácsokat is tud neki adni. Utána Bandi beszélt egyszerű szavakkal — mert csak úgy tudott — ecsetelte, hogy a múltkor éjjel volt egy vihar a falu felett és sikeresen befogott egy kisebb villámot a ládába, és nagyon örül, mert ez ingyenes, tiszta és örök energia az egész világnak, és ha Lajcsi eszkábál neki vastagabb ládát, akkor elkaphatja a legerősebb istennyilát is és berakja a ládába. És evvel befejezi, mert nagyon szomjas. Hozzátette, még mielőtt elfelejti, hogy további információt Lajcsi komájától vásárolhatnak sorszámmal. Az százezer dollárért átvehető Marcali polgármester úrnál.
Ebéd utánra már az összes sorszám elkelt, s Lajcsi se adta olcsón a felvilágosítást. Közben az „Elkeseredés Mezőgazda Bank” kihelyezett fiókja teljes kapacitással működött. A fiókvezető délutánra a létszámot Lajcsi kérésére megerősítette, mert nagy összegű átutalásokra számít tizenhét óra felé. A bank egyik számítógépét kihelyezte egy munkacsoporttal a demonstrációhoz, hogy mindenki meggyőződhessen arról, hogy az az összeg beérkezett-e? Röviddel öt előtt harmincegy kiválasztott összegyűlt a pajtába. Bandi vezetékkel áramot adott Lajcsi gépének. Az érintettek kíváncsian meredtek a monitorra, mert most rögtön eldől a számítógép képessége. Egyenként bemondták a bank és a saját nevüket, az összeget s láthatták, hogy a kihelyezett bankszámítógépen feltűnik a jóváírt összeg. Aztán hatan megsimogathatták a gépet, amikor a bankos bólintott, majd négyen filmre vehették, miután a bankigazgató kéjesen Okét mosolygott. Evvel a demonstrációt befejezettnek tekintették. A Huszár villámerőmű este tizenegytől éjfélig nappali fényt szolgáltatott ingyen Budapest Kiskunlacháza és Paks háromszögbe. Dacára, hogy az atomerőmű orvul feltöltötte magát négy év tartalékkal még ezt is bírta a Huszárfajta villámenergia. Másnap reggel megdöbbenve vette a világ a hírt, hogy a két öreg megsémisítette a találmányokat. A fakomputer még az éjjel szétküldte az egész világnak utolsó üzenetként, hogy ő csak véletlenül sikerült. Mert ki hallott már olyan hülyeséget, hogy fából számítógépet lehet készíteni. De azért csak próbálgassák.
Az élet visszatért a régi megszokott kerékvágásba. Igaz a faluból kisváros lett, kórház is épült. Marcali polgármester úr az irodáját kiegészítette egy új íróasztallal és egy titkárnővel, akit feleségül vett. Első ténykedése az volt, hogy nyugdíjba vonult vele. Meszteghy atya pedig egy majdnem új miseruhát kapott. A Dinamó céget a város megvette és egy szállodát épített helyére, mert a két öreg találmánya révén, fellendült az idegenforgalom. Kende urat, a volt főnököt erősen leszázalékolták, mert miután megtudta, hogy éppen neki akarta Huszár Bandi a faládát megmutatni, mire ő kirúgta, egy kicsit meghibbant. Naphosszat az utcán kódorgott, és egy régi biciklidinamót húzott maga után. Néha bement Lajcsihoz meleg szóért meg levesért. Az „Elkeseredés Mezőgazda Bank” nevet változtatott, mert az új jobban illett a városi ranghoz. Most a táblán az „Aranykakas és Vidéke Bank” áll.
Huszár Bandi felhagyott a villámokkal az utolsó akció óta. Mert ahogy kikapcsolta az áramszolgáltatást éjfélkor s a sötétben elővette a zseblámpáját, a négyvoltos elem erősen megrázta, hogy rosszul lett. Valószínű a sokéves feszültség a bányában, mostanára bosszulta meg magát. Azóta már csak petróleumlámpával világít odahaza. Esténként átballag Lajcsihoz, elnézegeti, ahogy barátja fából fogaskerekeket, rugókat farag a javításra váró öreg órákhoz. Gölöncsér Lajcsi, Huszár Bandi az atya és a polgármester, névtelenül óriási összegeket küldtek szét a világba, jótékony célra a segélyszervezeteknek. Milliókat adományoztak kutatóintézeteknek, korházakat, iskolákat alapítottak, de a világon a szenvedés fikarcnyival se lett kisebb. Persze a fegyvergyárak termelése sem.
— A világnak az isten pénze se lenne elég — mondta a pap, egyik este miután kikapcsolták a hírek után a rádiót.
— Hát nem volt igazam, hogy nem adtuk el? — kérdezte Meszteghy atya Lajcsit.
— Az emberek egyik fele önző és ostoba.
A fafaragó nem válaszolt, csak Kence úr bólogatott idült vigyorral.
Legutóbbi módosítás: 2008.05.28. @ 09:52 :: kisslaki
