Óh, mikor álmos a lelked, az éj-fodor ujja terül rád, köntöse zizzen a párna felett, muzsikák s kora-szépség csendül a mélyben, akár egek esteli csillaga;nem félsz, mondd: a dal elragad? Ég-ige ostromol és a vad éjfél titkokat ?riz arany-labirintusa réveteg árnyán s éneke vén, fura béke-világot ad; óh, örök emlék! És odaérsz. Az ezüst köd elaltat, az álmod alászáll, s visszalök éberen, évek igézik a múltadat; élj hát!
Legutóbbi módosítás: 2008.05.13. @ 14:58 :: Kovács Henrietta
1991.10.20., Debrecen - a kemény tények....:)
ÃÂrni, írni, írni... egyszer álmomban egy cseresznyefán ülő fiú megkérdezte tőlem, hogy mikor lennék a legboldogabb?
"Akkor - feleltem - ha mindig ősz lenne, én pedig egész életemben egy fa alatt ülve írhatnék..."
Ez persze így nem teljesen igaz, de majdnem... :)
"Mint minden emberi lény, képes vagy szeretni. Hogy tanultad meg? Nem tanultad meg: hiszel benne. Hiszel benne, és szeretsz."
/Paulo Coelho/
Tartalom másolása nem engedélyezett!
Add 7torony Irodalmi Magazin to your Homescreen!
Add
A weboldalunkon a lehető legjobb élmény nyújtásához Cookie-kat használunk. Ha neked is megfelel az adatvédelmi nyilatkozat, akkor itt kellene elfogadni.ElfogadomAdatvédelmi nyilatkozat
